A tavaszi szabadtéri programoknál mindig ugyanaz a három dolog dönt: a talaj, az áram és a menekülőútvonal. Ezt még akkor tanultam meg, amikor egy májusi családi ünnepséget szerveztem a kertbe, és három nappal előtte esett két napig.
A sátrat akkor át kellett rakni, mert ahol eredetileg terveztem, ott a fű alatt sár volt. Egy nagy sátornál ez nem esztétikai kérdés, hanem az, hogy a lábak besüllyednek-e a talajba, amikor negyven ember áll alatta.
Azóta minden szabadtéri programnál ugyanazzal kezdem: kimegyek a helyszínre, és rálépek a talajra. Nem nézem, taposom. Ha a cipő sarka egy centit besüpped, akkor onnantól már a technikai megoldásokról beszélünk, nem a hangulatról.
A talaj állapota viszont nemcsak akkor számít, amikor vendégek jönnek.
Amikor az alkatrész már nem éri meg
Nálunk a hátsó kertben évek óta áll egy öreg kapagép, amit még apósomtól kaptunk. Tavaly ősszel eltört rajta az egyik kapatag, és azóta a fal mellett várta a sorsát. Márciusban a szomszéd kérdezte meg, hogy mikor indítom be, mert ő szeretné kölcsönkérni a veteményhez.
Ő ajánlotta, hogy nézzek utána, hol lehet ilyesmit beszerezni. Így írtam be a keresőbe, hogy kapagép alkatrészek, és így jutottam el a Péter Láncfűrész oldalára.
Amit ott találtam, az kicsit más volt, mint amire számítottam. A kapagép alkatrészek helyett először kész gépek listája jött szembe, rotációs kapák és kultivátorok, konkrét motorokkal és árakkal. A Bisonte BTA-FLASH300H japán Honda GX200 motorral, gumikerekekkel és kapákkal, a RURIS 731ACC3 pedig 208 köbcentis, 8,5 lóerős, utánfutóval, vaskerékkel, kultivátorral, ekékkel és burgonyakiszedővel egyaránt jó választás.
Ez a lista tett fel nekem egy kérdést, amit addig kerülgettem. Az öreg gépünk nem váltós, a kapatagon kívül a berántója is akadozik, és a hajtómű felől már tavaly is jött egy hang, ami nem tetszett. A javítás önmagában nem lett volna sok, csak nem egy dolgot kellett volna javítani.
Ez ugyanaz a helyzet, mint amikor egy programnál az utolsó pillanatban derül ki, hogy nem elég a hosszabbítót kicserélni, mert az egész elosztás kevés. Az ember hajlamos egyetlen alkatrészre gondolni, pedig a valóságban egy láncolat végét látja.
Az alkatrész-oldalon egyébként nem maradtam árván. A cég azt írja magáról, hogy több mint 40 000 tételes alkatrészraktárral dolgozik, és hogy az alkatrész-kínálatuk egyedülálló a magyar piacon. Nekem ez azért volt fontos, mert egy tizenöt éves gépnél a legnagyobb kockázat nem az ár, hanem az, hogy két év múlva már sehol nem lesz hozzá kés vagy tengely.
A beüzemelés ára, amit előre ki lehet számolni
Ami végleg meggyőzött, az egy egészen prózai lista volt. Kiírják, mennyibe kerül a beüzemelés, és ezt géptípus szerint bontják: 10 lóerő fölött 25 000 forint, ami tartalmazza a motor- és hajtóműolajat, valamint 5-6 óra szerelést; 10 lóerő alatti váltós gépeknél 15 000 forint; nem váltós gépeknél 5 000 forint; beüzemelés nélkül pedig 0 forint.
Ilyen kiírást a szabadtéri programoknál is szeretek látni. Ha valaki előre leírja, mit tartalmaz egy tétel, akkor nem a helyszínen fogunk vitatkozni róla, és nem az utolsó órában derül ki, hogy valami extra.
Az a mondat is megfogott, hogy a beüzemelés a szervizidőn kívül a motor- és a hajtóműolajat is tartalmazza. Ilyen apróságokon szokott elcsúszni egy költségvetés, mert az ember a nagy tételeket kiszámolja, aztán a végén jön össze két órányi munka meg pár liter olaj, amivel nem számolt.
Végigolvasva az egészet arra jutottam, hogy a gépvásárlás nálam ugyanaz a három kérdés, mint egy szabadtéri programnál: bírja-e a talaj, van-e hozzá energia, és mi történik, ha valami elromlik menet közben.
Végül a régi gépből mégis lett valami. A kapatagot pótoltuk, a berántót rendbe raktuk, és a szomszéd elvitte két hétvégére. A Péter Láncfűrész oldalán, a peterlancfuresz.hu-n vált világossá, meddig érdemes egy öreg gépet javítgatni, és hol kezdődik az a szakasz, ahol már a következő gépről kell gondolkodni. Nálam idén ez a határ még nem jött el, jövő tavasszal viszont már nem lennék ilyen magabiztos.